7.rész

7.rész
Party Hard

Másnap a bulitól volt hangos az egész suli.Plusz bombaként robbant a hír,hogy Mónica és Mario szakítottak.Ez aztán sokáig tartot.A sulihoz érve megláttam Irene-t aki hűvös pillantással nézett vissza.Aztán odasétált Mariohoz,és nyávogós hangon megszólította.

-Szia Mario.Nincs kedved velem jönni a buliba?
-De van kedvem menni.De nem veled,De ha ahhoz is lesz,akkor értesítelek róla.
-Az egész udvar hatalmas röhögésben tört ki.Irene beégett.


***


Ma még megírtunk pár dogát,aztán kicsengettek az utolsó óráról is.


-Akkor 5-kor talizunk előttünk.-mondtam.


-Oké.-vágta rá mindenki.


Egyedül voltam otthon,úgyhogy nyugodtan tudtam készülni


Egy csőnacit vettem fel egy ujjatlan ingel párosítva.Hajamat besütöttem és leengedtem.


Raktam fel egy feltűnőbb sminket,és indultam is.





A bulit egy hatalmas,kétemeletes kertesházban tartották.A ház medencével is rendelkezett,most pedig ízlésesen is ki volt világítva.

-Hu!-ijesztett meg valaki.Még jó hogy Katrina,ilyen is csak neki jutna eszébe.

-Jesszus,Katrina,rám hoztad a frászt.-mondtam neki nevetve.

-Hol vannak a többiek?-kérdezte Katrina

-Uhm,Rebeca ott van valami szőke sráccal.Alicia még nincs itt.

-Ja,oké..te Brígid,hol van a Chris gyerek?-nézett rám.

-A pultnál keresd.-mosolyogtam.Igen.Katrina-nak tetszik Christian,ez nem kérdés.

-Köszii.Juj,már látom.Chriiiiis.-rohant oda a fiúhoz.

-Sziaa.-állt meg mögöttem valaki.Nem igaz,ma mindenki meg akar ijeszteni???

-Alicia.Már egyszer Katrina rám hozta a frászt,ne kezd te is.-mondtam.

-Jól van,bocsi.Juuj,nézd már azt a pasit-mutatott a bárpulthoz.

A pultnál egy tőlünk idősebb,raszta pasi állt.

-Tetszik,mi?-vigyorogtam.Nah,már nem csak én vagyok fülig szerelmes.

-Igen,nagyon,de nem merem megszólítani.-pirult el.

-Figyelj,menj oda hozzá.Próba-szerencse-bíztattam.

-Hááát,oké.-szaladt el ő is.

***

A hangulat a lehető legjobb fokozódott,sokan már be is rúgtak(???).Hirtelen megállt valaki mögöttem.Hangjából ítélve pasi volt,és dőlt belőle a piaszag.

-Nocsak,nocsak.Végre téged is megtaláltalak.-szólalt meg.

Megfordultam,hogy megtudjam,ki áll mögöttem.

-Mario?-néztem rá kérdőn.

-Nem,a mumus!Persze,hogy Mario vagyok,ki más lennék.

-Te részeg vagy.

-Dehogyis.

-Ne vitatkozz már velem,érzem a leheleteden.

-Való igaz,hogy ittam,de nem lehet annyira nagyon berúgva.-gondolkozott.

-Tudod mit?

-Nah,mit?- kontrázott.

-Chris,adjál már egy nagy pohár kólát.

-Veszel nekem egy kólát? De kis cuki vagy-nevetett.

-Igen.Tessék.-öntöttem nyakon.

-Gyere ide,fogd meg a pólómat.-szólt oda az egyik haverjának.

Ekkor esett le,hogy nem kellett volna,ráborítanom a kólát.Felkapott a hátára,és elsétált velem a medencéig.Én közben,folyamatosan kérleltem,hogy tegyen le,de nem tette.Elért a medencéig,ahol fogta magát,és beleugrott,velem együtt.

-Nem vagy normális!!!-ordítottam oda neki.

-Ha nem öntesz nyakon,akkor ez nem történik meg.-vágta oda.

-Sajnálom.

-Sajnálhatod,de most már oly mindegy.

-Nem ÉN kezdem el VELED kötekedni.Ez pont fordítva történt!-szálltam vele vitába.

-Tudod,ha elintézed egy egyszerűvállrántással,akkor most nem veszekednénk itt,a fél suli előtt,a kb.5 fokos vízben.

-Veled ennyire nehéz vitatkozni?-forgattam a szemem unottan.

-Hát,mint látod igen.-vigyorgott

gúnyosan.

Kimásztam a vízből,és elviharoztam.Épp lelépni készültem,amikor Mario megállt előttem a motorral.

-A barátnőid leléptek,nem mellesleg az egyik az öccsémmel,a másik kettő pedig akikkel itt találkoztak.Sajnálom,azt,ami kb. 10 perce történt,de most már józan vagyok.Ha gondolod hazaviszlek.

-Már bocs,de nem hagyom hogy ilyenek fuvarozzanak.

-Nah jó Brígid,ezt most fejezzük be.Bocsánatot kértem.

Igaza volt.Nem lehetek annyira dög,hogy ő sajnálkozik,én meg nem bocsájtok meg neki,

-Jól van okés,hazavihetsz.

-Nah,hál'istennek,hogy visszatértél.Pattanj fel,aztán induljunk.Anyádék kinyírnak,ha nem érsz haza időben.

Elindultunk.A ház nem volt messze a mi utcánktól,ezért 20 perc alatt már otthon is voltunk.

-Köszönöm,hogy haza vittél.

-Áh,semmiség-villantotta meg azt a gyönyörű szép mosolyát.

Bementem,és vigyorogva ledőltem az ágyamra.Szerelmes vagyok.De őrülten.

6.rész

6.RÉSZ

Amikor már minden fáj...

A barátnőim 5 perc alatt itt voltak,én pedig továbbra is a lépcsőn ülve bőgtem.A szemeim vörösek voltak,és égtek.Totál gyengének éreztem magam.Ez volt az a pillanat,amikor már minden fáj...Ekkor tapasztaltam meg,hogy a szerelemnek van rossz oldalai is.Senkinek sem kívánom,hogy átélje azt,amit én.Szörnyű érzés.

-Mi a baj?-kérdezte Rebeca.

-Mónica és Mario tényleg együtt van.Azt hittem hogy Irene kérte meg Mónicát,hogy játsza el,hogy együtt vannak.De úgy látszik tévedtem-hadartam végig sírva.

-Na,oké.Nyugodj meg.Akkor most mondd el,úgy,hogy mindenki megértse,mert én ebből egy szót nem értettem.-mondta Katrina.

Elmeséltem mindent.Elejétől a végéig.

-Tudod,hogy nem szimpatikus nekem ez a gyerek,de akkor is,Mónica szakasztott ugyanolyan,mint a drága kis barátnője,és biztos vagyok benne,hogy nem csak tőled szedik el,hanem a haverjaitól is el fogják szakítani.-jelentette ki Alicia.

-Szervusztok csajok.-hallottunk egy mély,férfias hangot a hátunk mögül.Na,ki állt ott?Persze,hogy Mario.
-Öööö...Hello.-makogtam.
-Csak nem rólam van szó?-vonta fel a szemöldökét.
-De,éppen rólad van szó!Mióta jársz te Mónicával?-kérdezte Katrina.
-Egy napja.
Ez most halál komoly? Egy napja járnak,és már kézenfogva jönnek suliba,egymáson lógnak minden szünetben.Pff.
-Tudod mit?! Egyáltalán nem érdekel.Azzal kavarsz akivel akarsz.-viharoztam be a házba.
***

Tény és való,hogy legbelül nagyon fájt.Hihetetlenül féltékeny voltam.Igen.Ez a szerelem sötét oldala... 
Estére már jobban éreztem magam,de egyáltalán nem volt étvágyam,nem vacsoráztam,pedig többször is hívtak,de nem akartam menni.Nagy nehezen megtanultam holnapra mindent,megírtam házit,de mindig máshol járt az eszem,és semmi nem maradt meg bennem.Ha holnap feleltetnek,kapok egy hármast.Azt is nagy jóindulattal.Hurrá.
Egész nap nem kapcsoltam be a gépet,nem volt idegrendszerem nézni,ahogy Mónica és Mario a közös képeiket töltik fel,Irene pedig folyamatosan olyasmi kommenteket ír alá,hogy:"cukik vagytok" vagy valami hasonló.Nem csak az egész napom,az egész estém is el lett cseszve.De jó.

 Próbáltam olvasni,de nem fogtam fel a történetet.Reménytelen volt.Feladtam.Nem tudom kiverni a fejemből ezt a kapcsolatot.ÁÁÁ.Féltékeny vagyok.De nem is vagyok ilyen!Valaki mondja meg mi történik velem!!
Csengettek.Ilyen későn?!Engem kerestek.Ilyenkor???Na,ne.De mégis ki kíváncsi rám ilyenkor??
 Nagy meglepetésemre Chris állt az ajtóban.
-Szia-köszönt.

-Szia.Mit keresel te itt ilyenkor?
-Beszélnünk kell-mondta komolyan,
-Oké.Gyere beljebb,cipőt vedd le,felmegyünk az én szobámba,megbeszéljük ott.
Lehuppant az ágyamra,majd belekezdett:
-Mesélte Mario,mi történt délután.
Könnyek szöktek a szemembe.Megint erről lesz szó.
-Tudod,hogy nekem tetszik Mario..és..rosszul esik..hogy Mónicával.
-Elhiszem.De nincsenek együtt.
Kikerekedett szemekkel néztem rá.Hogy mi?! 
-Irene kérte meg Mónicát,hogy játssza el,hogy együtt van Marioval.Hogy téged tönkretegyen.
Irene egy ribanc.Ezt eddig tudtuk.Na,de ilyenre is képes lenne?
-Tudom,hogy mennyire magad alatt vagy.Hidd el,nem csak te,hanem Mario is.
Nah,ez is nagyon meglepett.
-Tényleg?-kérdeztem.
-Igen.Teljesen összeroppent,mikor megtudta,hogy miatta sírsz.Bejössz neki.
Na,ez most halál komoly?Én Marionak?Ilyen nincs.
-Honna gondolod?
-Ő maga mondta.Meg a haverjai.Utálják Mónicát,és örülnének ha téged látnának a társaságukban,mint azt a szőkeséget.
Ezt jó tudni.
-Szerveztem egy bulit.péntekre.Ott lesz egy pár haverom,a ti évfolyamotok,meg Mario haverjai.
-Szuper.Ezt hol tartjátok?
-Egy haverom házában.Későre jár,elindulok haza.
Kikísértem,majd felhívtam Alciát..
-Mario tesója bulit szervez.Ugye elmegyünk?
-Nem bírom a gyereket.Már mondtam.De szívesen megnézem,ahyog összejöttök.-hallottam ahogy röhög a vonal végén.
-Köszi,ez kedves volt.-nevettem.
Elmegyünk.A többiek is jönnek?
-Persze.
Mosolygva letettem a telefont,majd elmentem aludni.Mondanom sem kell,szép éjszakám volt.Chris feldobta a hangulatom:')

 

5.rész

                                 5.rész

És én még azt hittem nem fognak hátba szúrni...

Ma is boldogan ébredtem,mára már kezdett hűlni a levegő,úgyhogy kicsit melegebben öltöztem.

Elindultam a barátnőimmel a suliba.

-Most komolyan Brígid.Másodjára visz el motorozni,korrepetál fizikából,megkér,hogy segíts neki behozni a lemaradást németből.Megvédett,amikor Irene beszólt neked.De még mindig nem jártok???-nézett rám kérdőn Katrina.

-Jah,szerintem is,tuti bejössz neki.-mondta Rebeca.

-Ha csak barátok vagytok,akkor is biztos,hogy többet érez irántad,és nem úgy tekint rád,mint egy barát.-állapította meg Alicia is.

-Lányok,komolyan mondom,tényleg nincs köztünk semmi.

-Aha-aha.-vigyorogtak.

A suli előtt ácsorogva beszélgettem a barátnőimmel,amikor mindenki a suli felé közeledő Mariora és Irene legjobb barátnőjére,Mónica-ra kapta a tekintetét.

A párocska kézenfogva(!!!!!!!!) jött a diákok társagához.Abban a pillanatban zokogva rohantam be a suliba.A barátnőim utánnam rohantak.Próbáltak vigasztalni,amikor Irene álltmeg előttünk.

-És még én törnék össze,ha Marionak barátnője lenne.Hah! Egy könnycseppet sem ejtettem,te pedig itt zokogsz.Szánalom.

-Menj már innen te ribanc!!!Mindenbe csak beleütöd az orrod,holott semmi közöd hozzá.-kiabált rá Alicia.

-Annyira gyerekesek vagytok,itt vigasztaljátok ezt az érzékeny nyomit!

-Borzasztóan aljas vagy,húzz el a francba!-szólt rá Katrina.

Irene sátáni kacajjal elviharzott,én pedig egyre jobban sírtam.

-Nehogy már magadra vedd,amit ez a liba mond.-vigasztalt Rebeca.

Becsengettek,felmentünk órára,kémiával kezdtünk.

-Akkor most felelünk.Van-e valaki,aki szívesen felelne egy ötösért?

Nem volt jelentkező.

-Hát akkor ahol kinyílik a napló....Brígid!

Nah,de jó.Tanultam az órára,rendesen felkészültem a leckéből,de sajnos annyira szíven ütött Mónica és Mario plusz még Irene is,hogy össze-vissza makogtam.Kaptam egy hármast.Pff.Éljen.

Hazamentem,egész nap kerültem Mario és Mónica tekintetét.

Gyorsan megtanultam,majd leü-ltem a gép elé.Felnéztem face-re,és rögtön szemem elé került a következő az üzenőfalon:

Mario Casas kapcsolatban van.Vele:Mónica González.És még ez is tett egy lapáttal a hangulatomra...Kinyomtam a gépet majd S.O.S hívtam a barátnőimet,hogy jöjjenek át.És még én azt hittem,hogy nem fognak hátba szúrni...

4.rész

                                              4.rész

Felhőtlen boldogság.Vagy mégsem?

Reggel kipihentem ébredtem(velem ez ritkán esik meg.) elkészültem.Mikor kiléptem az ajtón,üdvözöltem a barátnőimet.Egyből kaptam egy csomó kérdést:

-Ííí,milyen volt???-kérdezte Katrina.

-Juuj,hova vitt el?-kezdett bele Rebeca is.

-Komolyan motorozni voltál Marioval.-vonta fel a szemöldökét Alicia.Ő nem nagyon bírja Mariot.

-Lányok,esküszöm mindent elmesélek az úton,ne bombázzatok már ennyi kérdéssel.

Elmondtam mindent töviről hegyire.Nah,de ebben a városban(főleg ezen a részen) elég gyorsan terjednek a hírek,és ma reggel mindenki tudott mindent.Próbáltam elkerülni Irene szúrós tekintetét,de mielőtt besurranhattam volna a suliba,elállta az utamat.Felhúzott orral,nyávogósan hangon rákezdett -jegyezzük meg:hihetetlenül unalmas-monológját.

-Ha mégegyszer rámersz mászni a kiszemeltemre,neked annyi!

Gonosz vigyorral az arcomon vágtam vissza.

-Áh!Először is.Azt mondod tetszik neked Mario.Ezt nem itt kellett volna megbeszélnünk,mert most a fél suli halotta,köztük Mario is..-vigyorogtam.Mario iskola falának dőlve beszélgetett a haverjaival,de közben mindket figyelt.

_Másodszor...-folytattam volna,de Mario állt meg a hátam mögött,és ő beszélt helyettem.

-..nem fogod megmondani kit válasszak magam mellé.

Irene nagyokat pislova nézelődött mindenfelé.

Mindenki bement,majd ment órára.Első két óránk angol volt,utána egy töri.Mind a három tanóra alatt állnom kellett Irene hideg pillantásait.Hát a felhőtlen boldogság sem tart sokáig,és az sem fenékig tejfelUtolsó két órában szerencsére már nem találkoztunk.

Marionak és nekem pont ugyanannyi órája volt mint nekem,úgyhogy együtt indultunk haza.

-Úgy hallottam jó vagy fizikából..-jegyeztem meg,mert jó ideje kínos csend uralkodott közöttünk.

-Igen,jól,megy.Miért?-kérdezte.

-Háát,mert egy jó ideje nincsen tanárunk,és magunkban kellett feldolgozni az anyagot,és nem igazán értem.-mondtam.

-Okés,ha gondolod átmehetek ma,ha gondolod.

Nah,ne.Mario nálunk.Fizikát magyaráz.De jó.Vagyis nem jó.Vagyis de.Áh,ne a szerelem összekuszálja gondolataimat.

-Rendben.Nekem 2-től magánórám van,külön nyelvet tanulok még az angolhoz,és 3-kor jövök haza.Neked úgy jó?

-Tökéletes.Akkor majd még beszélünk.Szia.

-Szia.

Az órám után,otthon készítettem ki üdítőt,kerestem valami chipset meg ilyesmit,és vártam Mariora.

10 perc elteltével meg is érkezett.

-Szia.

-Szia.Kabátot hova tehetem le?

-Add ide,majd én elrakom.

-Oké,köszi.

-Kérsz valamit esetleg inni?

-Egy kólát szívesen meginniék.

Öntöttem neki egy pohárral,majd leültünk.

Nagyon jól magyaráz(és borzasztóam cukin.Ezt nem hagyhattam ki) és hamar megértettem.Nem akart még hazamenni,tehát maradt még nálunk.

-És milyen nyelvet tanulsz még az angolon kívül?-dobott fel egy témát.

-Németet.

-Komolyan?Picit le vagyok maradva németből,mivel az előző lakhelyemen nem tanultam,segíthetnél behozni a lemaradást.

Ez most komolyan arra kért,hogy korrepetáljam németből.Jézus.De,oké.

-Persze,szívesen segítek.-mosolyogtam.

-Köszönöm.Nah,akkor mit csináljunk?

-Péntek van.menjünk fel a városba.

-Okés.Várj meg a ház előtt,felmegyünk motorral.

Brígid megint 3 méterrel a föld felezt érzi magát.De jó.

Elmentünk a Mekibe,vettünk hambit,sétáltunk,majd leültünk egy padra.

-De jó nap volt.-huppantam le.

-Igaz.-mosolygott.Az a mosoly,ahw!

Hirtelen a kezét az enyémen éreztem,de amikor észrevette,elkapta.

-Szerintem akkor mehetünk.-mondta.

Felpattantunk a motorra,majd elindultunk haza

3.rész

3.RÉSZ

Elegem van!!

Este annyira szar lelkiállapotban voltam,hogy nem tudtam aludni,és még mindig bőgtem.Felhagyta azzal,hogy megpróbáljak álomba merülni,ezért pisziben,köntösben és egy jó vastag plédbe burkolózva kiültem a teraszra,az éjszakai friss levegőre,hátha kicsit át tudok gondolni mindent és kicsit kitisztul a fejem.Hatalmas meglepetésemre,szintén volt valaki a szemben lévő teraszon.Biztos voltam benne,hogy pasi,de nem Mario volt az.Hanem az öccse,Christian.

-Chris,te vagy az?-szóltam oda halkan.

-Áh,szia Brígid.Nem tudok aludni,így kihöttem,megnyugtat a hideg levegő.De te mit csinálsz? Sírtál? Ne mondd,hogy nem látom,hogy piros a szemed!Mi baj?Elmondhatod nyugodtan,megpróbálok segíteni,már ha tudok.

Bár nem olyan régóta ismerjük egymást,már az első pillanattól tudtam róla,egy hihetetlenül kedves srác.Érdekes,hogy nincs barátnője,egy ilyen fiúnak.

Figyel,Christian.Örülök,hogy ennyire figyelmes vagy,de pont a te bátyádról van szó.

-Nem érdekel.Mond el mi bánt.Még ha Mario is benne van a sztoriban,akkor is segíteni akarok.

Elregéltem neki mindent.Az elejétől kezdve a végéig.Egy-két percig kínos csend volt,majd megszólalt.

-Szóval,az a...hogy is fogalmazzak szépen...ömmm....baromarcú csaj egy ekkora hülyeséget terjeszt rólad,Mario meg elhitte.Istenem!Ez a bátyám legnagyobb hibája.Hogy hall valamit és rögtön el is hiszi,nem jár utána a dolognak.Nah,majd én beszélek vele,te ne aggódj emiatt.

-Cuki vagy,de nem kell köszönöm.-próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra,és megpróbáltam a szemébe nézni a könnyeimen keresztül.-Majd én elintézem.Irenet is meg Mariot.

Így,hogy valakinek kiönthettem a lelkem,sokkal jobban éreztem magam,és nyugodtan aludtam el.

Reggel 6:20-kor az ébresztőm vert ki az ágyból.Kikászálódtam az ágyból,majd bementem a fürdőszobába.A tükörben egy karikás szemű,kócos hajú,fáradtságot tükröző arc fogadott.

Nah,ezzel gyorsan kellett kezdenem valamit,úgyhogy gyorsan feldobtam egy natúr sminket,és már egy sokkal szebb alak nézett vissza rám.Megfésülködtem,majd elkezdtem válogatni a ruháim között.

 Választásom egy sima,háromnegyedes ujjú pólóra este,plusz felkaptam hozzá egy csőfarmert.Fogtam a táskám,és már indultam is a suliba.

***

Amikor odaértem,Irene már egy társaság középpontjában állt játszotta az agyát mint mindig.Komolyan mondom,annyira elegem van ebből a nőből,olyan irritáló személyiség,csodálkozom,hogy nem lett még belőle mindenkinek elege.De úgy látszik ez csak a barátnőimre,és rám igaz.Elegem van!! A lehető legjobb pillanatban megfogtam a karját és a szó legszorosabb értelmében kirántottam "rajongói" köréből.
-Mégis mit képzelsz magadról?
-Nem tudom mit ártottam neked,de ide figyelj!Ha még egyszer olyan híreket kezdesz rólam terjeszteni a hátam mögött,amiből egy szó sem igaz,nem úszod meg szárazon,érthető voltam?!
Kínosan felröhögött,majd tettett meglepődöttséggel válaszolt.
-Ne-eem tudom miről beszélsz.-nyávogta.
-Aha,persze.Nem te mondtad az új végzős srácna,Mario-nak,hogy Brígid azt mondta neked,hogy a fiúról az a véleménye,hogy  egy k*cs*g?-mondták a barátnőim kórusban.
-Nem tudom hogy most miről magyaráztok itt nekem.-folytatta a hazudozást.
-Ne játszd itt az ártatlant Irene.tudjuk hogy te voltál.Aztán "csatlósaihoz" fordultam.
-A drága kis példaképetek olyan dolgokat terjeszt egyes személyekről,amik nem is igazak.
És ekkor.Hatalmas csend következett.Az eseményeket figyelők Irene felé fordultak.Majd elmentek a közeléből.
Becsengettek,mindenki indult órára.Nekünk első óránk spanyol volt.Már 10 perc elment az órából,amikor egy helyettesítőtanár jött be a tanárnő helyett.
-Gyerekek,Sra.López tanárnő ma nincs,ezért megengedem,hogy elfoglaljátok magatokat.A barátnőimmel rögtön elfoglaltunk egy 4-es asztalcsoportot és dumálni kezdtünk.
Nah szóval,nálunk a legfelkapottabb téma Mario.Brígiden kívül mindenki mond róla véleményt.Én kezdem.Igaz,hogy nekem is bejön,tényleg nagyon helyes srác.
Reebeca következett.
-Oké.Nekem ő nagyon semleges.Tényleg nem csúnya hapi,de nem az én esetem.Bár nem ismerjünk,hogy milyen belülről...-alkotott véleményt Rebeca.
-Alicia?-néztem rá.
-Háát..most az én véleményem lesz a legkívűlállóbb.Ugyanis nekem nem túl szimpatikus.Mint pasi sem jön be.Brígid,ugye nem haragszol?
-Persze,nem,dehogyis.-mosolyogtam
Épp dumáltunk volna,amikor egy csapat fiú jött be,végzősök voltak,mert ott volt Mario is!!
Brígid-húzogatta a szemöldökt Katrina
-Fejezzétek már be!-szóltam rájuk nevetve.
-Fiúk,ti mit kerestek itt?-kérdezte a helyettesítő. 
-Nincs tanárunk,és azt mondták,oda megyünk ahova akarunk.
-Rendben
Mario pedig megindult felém..Én pedig éreztem hogy elpirulok,a pulzusom felugrok kétszázra.
-Szia-mondta.
Öm,Helló.-köszöntem vissza.
Elegem van!Miért nem tudom irányitani az érzéseim?! Már köszönni sem tudok normálisan.
Mario felém fordult és mélyen a szeszemembe nézett.
-Sajnálom.Mindent,ami tegnap történt,amit mondtam neked,ahogy bántam veled.Ami legjobban bánt,hogy miattam sírtad át az éjszakát.Brígid.Sajnálom.Irene mindent bevallott.Utálom azt a nőt!Már nem csak te.Hanem én is.Ugye megbocsájtasz.
Könnyek szöktek a szemembe.De most az örömtől.
-Persze Mario,megbocsájtok.
-Köszönöm.-mondta.
És akkor abban pillanatban megölelt.Megölelt!!
Ez az egész napomra rányomta a bélyegtét,felhőtlenül boldog voltam,ráadásul Mario felajánlotta,hogy elvisz motorozni suli után a  városba!!
Elköszöntem a barátnőimtől,akik folyamatosan vigyorgatk és piszáltak.
Elindutam a parkolóba,ahol Mario már várt.
Nah,pattanj fel,indulunk.-mosolygott.

Felültem mögé,átkaroltam a derekát(<3 ) majd elindutunk.Nagyon jól telt a nap,sétáltunk,elmentünk fagyizni,beszélgettünk.Mivel mimdkettőnknek haza kellett menni tanulni,visszamentünk a lakótelepre.
-Nagyon jó volt a mai nap.-jegyeztem meg
-Igen.Nah,menjünk,holnap találkozunk.Szia.köszönt el.
-Szia.
Hamar megtanultam,és megígértem a barátnőimnek,hogy mindent elmesélek reggel.
Este mosolyogva összegeztem a történteket.Nem hiszem el,hogy egy rosszondulatú pletykából következett veszekedésnek ilyen jó vége legyen.:) 

2.rész

2.rész
Nem hiszem el...
Másnap a mi házunk előtt taliztunk a barátnőimmel.Rebeca,Alicia és Katrina már vártak.Miután elvittük a húgomat,elindultunk a suliba.Mire megérkeztünk,már sok diák gyülekezett a suli előtt..Egy tőlünk 2-3 méterrel lévő csoportban Irene játszotta az agyát.Mi csak a szemünket forgattuk,hogy mekkora liba ez a csaj.Pff.
Hamarosan egy motor hang hallatszott a suli sarka felől.



-Nézd,Brigíd,megjött a herceged!-kezdte Katrina
-Juuj,motorral van már egy jó pont,tudjuk,hogy te szereted a motoros,rosszfiús alkatú pasikat!-folytatta a csipkelődést Rebeca is.
-Hagyjatok már!!
-Miről is van szó?-kérdezte Alicia.Igen,ő nem tudja milyen az új szomszéd.
-Látod azt a motoros pasit?Na,az Brígid-ék szomszédja,és Brígidnek tetszik.Tegnap este felajánlotta a srác neki,hogy reggel elhozza motorral.-mesélte el Rebeca és Katrina.
-Ezt miért nem mondtátok?
-Most akartam elmondani.-válaszoltam.
-Mario bement a suliba,nekem odaköszönt én vissza.A barátnőim egyből vigyorogni kezdtek.Szerintük az iránta érzett érzelmeim kölcsönösek.
Mario időközben elhaladt Irene és csapata mellett.Mindegyik csaj utána nézett,köztük Irene is megbámulta.Jaj ne!
-Tuti bejövök neki.-dobta hátra a haját Irene,hogy imponáljon Marionak,aki oda se figyelt.
Ezt pont hallottam.Mit képzel magáról ez a liba??
-Már bocs,hogy beleszólok,de észre se vett,meg nem is ismeritek egymást.-szóltam oda Irene-nek.
-Jah,persze,mert te ismered,ugye?
-Képzeld el igen.-vágtam oda büszkén.Imádok vele kiszúrni.
Irenen látszott,hogy szinte sárga az irigységtől,és köpni-nyelni nem tudott.
-És??Attól még,mert azt mondta neked,hogy "szia" nem biztos hogy tetszel neki.
-Igen??Hát én nem venném zokon,ha nem velem jönne össze,ha megtehetné.De te ordítani tudnál a fájdalomtól!
Erre már nem mondott semmit,mi pedig besétáltunk a suliba.
-Öcsém,ezt aztán jól megmondtad neki!-dicsért meg Alicia.
-Hát egy ilyen gágogónak ez kell,nem?-mondta Rebeca.
Kitört belőlünk a nevetés.Ez nagyon jó poén volt?
Első óránk biosz volt.A barátnőimmel hátul,egy csoportos padban ülünk.Épp a libákról tanultunk.Mi pedig majd meghaltunk a röhögéstől.
Hazafelé megbeszéltük,hogy a barátnőimmel tanulunk.Így gyorsabban eltellik az idő.
Hamar végeztünk,így még kicsit filmeztünk meg hasonló,aztán hazamentek a többiek.Mivel jó idő volt kiültem olvasni a kertbe.Épp kijött Mario is.Köszöntem neki,de csak morgott valamit az orra alatt.
-Baj van?-kérdeztem.
-Hogy baj van??? Igen,van.Ráadásul te vagy a baj!Mi az hogy te azt terjeszted rólam,hogy csak egy beképzelt k*cs*g vagyok??
-Én esküszöm,semmi ilyet nem mondtam!-hebegtem.
-Aha.Akkor miért mondta azt Irene,hogy tőled hallotta ezt?
A francba!Most bosszút áll az a beképzelt libuska.Óó,hogy rohadna meg.A könnyeimmel küszködve szaladtam be a házba,és bekapcsoltam a laptopom.Szerencsére mind a 3 barátnőm online volt Skypeon,így nyitottam egy csoportot,és mindenkinek hívást kezdeményeztem.
Elhadartam zokogva,összetörve,hogy mi történt.
-Ez már tényleg mindennek a teteje!-mondta Alicia.
-Ez a nő nem normális,most komolyan azért áll bosszút,mert beszóltál neki,ráadásul jogosan??-emelte fel a hangát Rebeca
-Na figyelj.Reggel az lesz az első,hogy megmondjuk neki a magunkét!
-Oké,köszönöm,hogy segítetek nekem,aranyosak vagytok!
Elköszöntem,és zokogtam tovább.Nem hiszem el,hogy megint hátba szúrt,Nem hiszem el,hogy megint fáj.Nem hiszem el..

1.rész

1.rész

Új szomszéd

Ez a nap se lehetne már rosszabb! Kiderült,hogy új szomszédom lesz.A régiek elköltöztek,mert a családfő jobb munkát talált valahol külföldön.Szuper.Volt egy lányuk,akivel nagyon jóban voltam,de sose voltunk legjobb barátnők.Mindegy.Nem fog annyira hiányozni.De akkor is,mi van ha egy olyan embert kapunk,aki mellett nem nagyon akarunk lakni.Az új lakók délután jönnek és nekem is ott kell lenni a szüleimmel,hogy üdvözöljem őket.Pedig egyáltalán nincs kedvem!A barátnőmmel,Katrinával moziba akartunk menni,este,meg sétálni egy nagyot,és beszélgetni egy kicsit.De mivel úgymond "vendégeket kell fogadnom" ez a program előrébb lett rakva,hogy hazaérjek.A barátnőim is jönnek,legalább nem érzem majd magam rosszul,lesz társaságom.

A családról annyit tudok,hogy 4-en vannak,két srác,az egyik fiatalabb,14 éves,neki van egy bátyja,aki olyan 18-19 éves lehet.

Jaj,elfelejtettem bemuatkozni.A nevem Brigíd,16 éves vagyok,pontosabban nemsokára a 17-et töltöm.Egy húgom,aki 10 éves,és a családommal élek Spanyolroszág egyik leggyönyörűbb,tengerparti városában Barcelonában.

Ennyi elég is rólam,most pedig térjünk vissza a történethez.

A barátnőmmel már épp a moziból siettünk ki,és beszélgettünk:

-Halod,Brígid,szerintem ha két fiatal fia van a leendő szomszédaitoknak,onnantól már nem lehet,hogy ne akarsz majd melletük élni,ha pedig jól is néznek ki,akkor meg pláne-mondta

Katrina.

-Jah,persze,de mi van,hogy ha ronda mind a kettő?-kérdeztem.

-Ne legyél már ennyire pesszimista!

-Jól van.akkor nézzük pozitív  oldalát.

-Nah ez a beszéd!Egyébként csak és jővök,vagy hívtál meg mást is?

-Rebeca is jön,Aliciát is hívtam,de ő sajnos nem ért rá.

-Káár.De akkor majd neki mindent elmesélünk hétfőn,a suliban.

Leltünk egy padra,majd tovább dumáltunk.

-És ugye Irene-nek nem juthatott a fülébe,hogy pasi szomszédod lesz?-kérdezte a barinőm.

Nah igen.Irene.Őt kiskoromtól  kezdve utálom,és ez fordítva is igaz.Mindig ki akar velem szúrni,én sem hagyom magam,bár nem tudom mit árthattam neki.

-Dehogyis!! Ha az a kis liba megtudja,hogy egy pasi költözik a szomszédunkba,egyből rávetné magát-válaszoltam,hiszen mindketten tudjuk,milyen is ez az Irene.

-Akkor rendben.Fuu,sietnünk kéne,még fel kell csengetni Rbecához,és még oda is kell érnnk.Siessünk.

Elindultunk az említett barátnőmhöz,és időben megérkeztünk hozzánk.

Anyuék már vártak minket,és 5 perc múla szomszéd kocsija is befordult az uca végén.Megállt a ház előtt.Kiszállt belőle egy középkorú férfi,egy kb. vele egyidős nő.Egy aranyos kisrác,helyes volt,de nem az én esetem,meg fiatalabb is volt nálam.

Már azt hittem,nincs remény arra,hogy örüljek annak,hogy új

szomszédunk van.

De aztán:a hátsó ülésről kiszállt,egy 20 év körüli,fekete hajú,sötét szemű,magas és hihetetlenül szexi pasas.Ott helyben tátva maradt a szám,de miután észrevettem,milyen képet vághatok,megajándékoztam egy mosollyal.

Mire ő megvillantotta egy 100 wattos mosolyt.Azt hittem,ott helyben elájulok!Szerintem én szerelmes lettem!Jézusom!

***

Bementünk,majd félrehúztam egy kicsit a barátnőmet

-Hallod,Katrina ez a Mario gyerek(mert így hivták a fiút)olyan hihetetlenül jól néz ki!

-Teljes mértékben egyetértek...Várj...te vörös vagy!Tetszik neked!Tetszik neked,ugye?

-Dehogy tetszik,ne beszélj ekkora hülyeséget!

Ekkor odalépett hozzánk Rebeca is.

-Mi a téma?-kérdezte mosolyogva.

-Brígidnek tetszik Mario!Ugye Brígid??

Naa?-nézett rám Rebeca vigyorogva

-Na jóóó...igen,tetszik nekem.-pirultam el.

-Nah,tudtam én-nevetett Katrina

Visszamentünk anyukámékhoz.Épp az iskola volt a téma.

A kisebb fiunkat,Christian-t a helyi általános iskolába irattuk be,most nyolcadikos,Mariot,pedig a Luis Martín-Santos Középiskolába.Most végzős.

Összenéztünk a barátnőimmel.Az a mi sulink!(csak mi 10.-esek vagyunk)Micsoda mázlink van! 

Estefelé elég oldott hangulat volt,a húgom is kinyílt,egyébként meg nem volt hajlnadó senkivel sem beszélgetni.

Egyedül üldögéltem a kanapén,a barátnőim már hazamentek,amikor egy mély férfihang szólt hozzám.Fel nézem.Persze hogy Ő áltt előttem.

          -Szia,te vagy Brigíd,ugye?

-Ööö..i-igen,én vagyok.A te neved pedig Mario,ugye?-dadogtam.

-Igen.Mario Casas vagyok.-mutatkozott be.

-Értem.

-Úgy hallottam,te is abba a középsuliba jársz mint én.

-Igen,10.-es vagyok.Te pedig végzős.

-Aha.Egyébként van egy motorom,reggel elviszlek,ha gondolod.

OMG!Ez el akar vinni a suliba!Ráadásul motoron.Jesszus!

-Ööö..Köszi,nem kell.A húgomat el kell kísérnem reggel az általánosba.De egyébként köszi,hogy felajánlottad,aranyos vagy.

-Ja,értem.Ha el akarsz jönni esetleg egyszer,akkor szólj.

-Okés.

Későre járt már,Marioék pedig hazamentek.Szerelmes vagyok.Szerelmes vagyok Marioba!Hát..ez.ez..Jaj.Holnap suli,megyek is lefeküdni,ideje lenne..így..fél tizenegy felé.

Fuu.Nah.Egyenlőre ennyi lenne az első rész,hamarosan jön a kövi.:)

Köszönöm,hogy elolvastad,ha tetszett komizz,és ha továbbra is szeretnéd olvasni,akkor iratkozz fel:)