6.rész

6.RÉSZ

Amikor már minden fáj...

A barátnőim 5 perc alatt itt voltak,én pedig továbbra is a lépcsőn ülve bőgtem.A szemeim vörösek voltak,és égtek.Totál gyengének éreztem magam.Ez volt az a pillanat,amikor már minden fáj...Ekkor tapasztaltam meg,hogy a szerelemnek van rossz oldalai is.Senkinek sem kívánom,hogy átélje azt,amit én.Szörnyű érzés.

-Mi a baj?-kérdezte Rebeca.

-Mónica és Mario tényleg együtt van.Azt hittem hogy Irene kérte meg Mónicát,hogy játsza el,hogy együtt vannak.De úgy látszik tévedtem-hadartam végig sírva.

-Na,oké.Nyugodj meg.Akkor most mondd el,úgy,hogy mindenki megértse,mert én ebből egy szót nem értettem.-mondta Katrina.

Elmeséltem mindent.Elejétől a végéig.

-Tudod,hogy nem szimpatikus nekem ez a gyerek,de akkor is,Mónica szakasztott ugyanolyan,mint a drága kis barátnője,és biztos vagyok benne,hogy nem csak tőled szedik el,hanem a haverjaitól is el fogják szakítani.-jelentette ki Alicia.

-Szervusztok csajok.-hallottunk egy mély,férfias hangot a hátunk mögül.Na,ki állt ott?Persze,hogy Mario.
-Öööö...Hello.-makogtam.
-Csak nem rólam van szó?-vonta fel a szemöldökét.
-De,éppen rólad van szó!Mióta jársz te Mónicával?-kérdezte Katrina.
-Egy napja.
Ez most halál komoly? Egy napja járnak,és már kézenfogva jönnek suliba,egymáson lógnak minden szünetben.Pff.
-Tudod mit?! Egyáltalán nem érdekel.Azzal kavarsz akivel akarsz.-viharoztam be a házba.
***

Tény és való,hogy legbelül nagyon fájt.Hihetetlenül féltékeny voltam.Igen.Ez a szerelem sötét oldala... 
Estére már jobban éreztem magam,de egyáltalán nem volt étvágyam,nem vacsoráztam,pedig többször is hívtak,de nem akartam menni.Nagy nehezen megtanultam holnapra mindent,megírtam házit,de mindig máshol járt az eszem,és semmi nem maradt meg bennem.Ha holnap feleltetnek,kapok egy hármast.Azt is nagy jóindulattal.Hurrá.
Egész nap nem kapcsoltam be a gépet,nem volt idegrendszerem nézni,ahogy Mónica és Mario a közös képeiket töltik fel,Irene pedig folyamatosan olyasmi kommenteket ír alá,hogy:"cukik vagytok" vagy valami hasonló.Nem csak az egész napom,az egész estém is el lett cseszve.De jó.

 Próbáltam olvasni,de nem fogtam fel a történetet.Reménytelen volt.Feladtam.Nem tudom kiverni a fejemből ezt a kapcsolatot.ÁÁÁ.Féltékeny vagyok.De nem is vagyok ilyen!Valaki mondja meg mi történik velem!!
Csengettek.Ilyen későn?!Engem kerestek.Ilyenkor???Na,ne.De mégis ki kíváncsi rám ilyenkor??
 Nagy meglepetésemre Chris állt az ajtóban.
-Szia-köszönt.

-Szia.Mit keresel te itt ilyenkor?
-Beszélnünk kell-mondta komolyan,
-Oké.Gyere beljebb,cipőt vedd le,felmegyünk az én szobámba,megbeszéljük ott.
Lehuppant az ágyamra,majd belekezdett:
-Mesélte Mario,mi történt délután.
Könnyek szöktek a szemembe.Megint erről lesz szó.
-Tudod,hogy nekem tetszik Mario..és..rosszul esik..hogy Mónicával.
-Elhiszem.De nincsenek együtt.
Kikerekedett szemekkel néztem rá.Hogy mi?! 
-Irene kérte meg Mónicát,hogy játssza el,hogy együtt van Marioval.Hogy téged tönkretegyen.
Irene egy ribanc.Ezt eddig tudtuk.Na,de ilyenre is képes lenne?
-Tudom,hogy mennyire magad alatt vagy.Hidd el,nem csak te,hanem Mario is.
Nah,ez is nagyon meglepett.
-Tényleg?-kérdeztem.
-Igen.Teljesen összeroppent,mikor megtudta,hogy miatta sírsz.Bejössz neki.
Na,ez most halál komoly?Én Marionak?Ilyen nincs.
-Honna gondolod?
-Ő maga mondta.Meg a haverjai.Utálják Mónicát,és örülnének ha téged látnának a társaságukban,mint azt a szőkeséget.
Ezt jó tudni.
-Szerveztem egy bulit.péntekre.Ott lesz egy pár haverom,a ti évfolyamotok,meg Mario haverjai.
-Szuper.Ezt hol tartjátok?
-Egy haverom házában.Későre jár,elindulok haza.
Kikísértem,majd felhívtam Alciát..
-Mario tesója bulit szervez.Ugye elmegyünk?
-Nem bírom a gyereket.Már mondtam.De szívesen megnézem,ahyog összejöttök.-hallottam ahogy röhög a vonal végén.
-Köszi,ez kedves volt.-nevettem.
Elmegyünk.A többiek is jönnek?
-Persze.
Mosolygva letettem a telefont,majd elmentem aludni.Mondanom sem kell,szép éjszakám volt.Chris feldobta a hangulatom:')